Facebook, az a haszontalan
Nemrégen regisztráltam a fészbúk oldalra. Eddig azért nem volt ott profilom, mert nem éreztem szükségét, ám az írás vonatkozásában rábeszéltek, mondván, hogy hasznos. Ez nem egészen igaz.
Eleinte lelkesen írtam oda is, csatlakoztam csoportokhoz, és megosztásokkal színesítettem az oldalam. Kezdetben nem is vettem észre semmi változást, aztán ahogy telt az idő, rá kellett jönnöm, hogy később sem változott semmi. Ez a platform szinte semmit nem lendített a népszerűségemen, az írásaim sikerén. Elgondolkodtam azon, hogy vajon miért van ez így. Nem jöttem rá, de aztán mégis észrevettem azt a momentumot, ami miatt ténylegesen miért nem működik.
Érdekel? Akkor leírom neked is
Kezdetben a csoportokban láttam a lehetőséget, hiszen ott viszonylag sok ember van, sok poszt jelenik meg, de ezen kívül semmi más nem történik. A poszt napokkal később is ugyanúgy van, se lájk, se hozzászólás, mintha ott sem lenne. Persze ennek lehet az oka az is, hogy az én írásaim nem igazán „kedveltek”, mert a legtöbb írásom valójában pornó, igaz, néha a hagyományos írással is kacérkodok.
Aztán alaposabban is szétnéztem a csoportokban, és azt tapasztaltam, hogy máshol, más műfajban is hasonló az érdektelenség. Miért?
Először is, mert a fészbúk csoportok tematikája az írók és szerzők felé tendál, az olvasók máshol keresnek olvasnivalót: könyvesboltban, antikváriumban, neten, és főleg olyan helyeken, ahol olyan olvasnivalót talál, ami számára ideális. Hidegrázást kapok, amikor azt látom, hogy írók, íróknak publikálnak, nekik kínálják a könyveiket, és tőlük várják a megoldást. NEM. Egy írónak az olvasók felé kell prosperálni, nem belterjes közösséget kell a végletekig túltolni. Tudom, hogy vannak, akik ezt profi módon megmagyarázzák, ám ez nem változtat a véleményemen.
A fenti jelenség következménye az is, hogy amikor egy szerző közzéteszi a művét, akkor az lényegében el is hal. Talán az első egy-két napon van rajta némi mocorgás, ám az hamar elhal, és a poszt a továbbiakban már nem kerül senki szeme elé. Naná! Egy írónak az olvasókat kell megcélozni. Rémlik?
Tetszik? Nem tetszik?
Ez a kérdés meglepő módon nem az irodalomra, a művekre értendő, hanem az írókra. Miért? Sok olyan csoport van a fészbúkon, ahol sok író tömörül. Van ahol csak néhányan vannak, és van olyan csoport is, ahol több ezren. Itt meg kell jegyeznem, hogy még én is benne vagyok néhány csoportban, bár már elkezdtem törölni magam, mert nem látom értelmét a tagságnak, a fent leírtak miatt, ám ezzel még nincs vége, van más oka is annak, hogy visszahúzódok.
Azt hamar észrevettem, hogy a tagság elég erősen szegmentálódik, vagy inkább klikkesedik. Vannak olyan csoportok, ahol a tagság egy része – mondhatni a csoport magja – erősen felhájpolják (erre van egy sokkal kifejezőbb, ám profánabb kifejezés is, amivel nem szeretnék senkit megbántani) egyes tagok posztjait, írásait, ami nem feltétlenül helytálló, de jobb a békesség.
Emellett vannak más csoportok is, ahol az előbb említett csoport tagjai nem tagok. Talán mert személyes ellentét van köztük, talán mert nem lenne menő dolog, ha ebben a csoportban tag vagyok, és lájkolgatom mások írásait.
Egyes íróknál megfigyelhető az is, hogy az ismerősök is ilyen módon elkülönülnek más írók ismerőseitől, sok esetben nincs köztük olyan, aki mindkettőnek ismerőse. Érdekes. Itt érdekességként megjegyezném, hogy a fészbúkon, akik egymás ismerősei, azok minden más nyelven barátok. A magyar az egyetlen nyelv, ahol ez a kifejezés, a barátság, le van degradálva ismerősre. Talán ők már tudnak valamit?
Az én olvasatomban egy írónak írni kell, az olvasó dolga az olvasás. Egy írónak – bármilyen műfajban vagy zsánerben ír – kell az olvasó, mert ezáltal lesz – az olvasók által – elismert író. Téves elgondolás az, hogyha egymást dicsérjük, lájkoljuk, ha okleveleket osztogatunk, az előre visz. Egyetlen dolog képes egy írót magasabbra emelni, mégpedig az, hogy az olvasók megveszik a könyvedet, ha elismernek, bármi módon, és ha új könyvet írsz, azt is meg fogják venni.
Mi a megoldás?
Egy gondolat jut eszembe megoldásként. Össze kell fogni. Egy író pontosan tudja, hogy a népszerűség mérhetősége abban rejlik, hogy hány emberhez jut el az írásod, arra mennyi és milyen visszajelzést kapsz, és végül hány könyvet tudsz eladni. Ehhez egy egyszerű megoldást látok, már amennyiben ragaszkodsz a fészbúkhoz. Amikor kiposztolod a saját írásodat, akkor azzal együtt oszd meg egy másik szerző írását is, ami neked is tetszik. Ha ezt megteszed, akkor néhány kattintással eljuttathatod egy szerzőtársad novelláját a saját ismerőseidhez, amit ha mindenki megtesz, akkor ezzel hatványozottan emelkedhet az ő olvasottsága, és így a tiéd is. Nem sok idő, néhány kattintás, de sokat tehetsz ezzel másnak, ami nagy valószínűséggel neked is segítség lehet.
Ha egyetértesz a gondolataimmal, vagy ha nem, akkor fejtsd ki te is a saját véleményed, csak hogy lássuk, van, aki tud józan fejjel gondolkodni, és megérti, hogyha az írók összetartanak, akkor az mindenkinek jó lehet!